A teafaolajat, amely ma már világszerte sokoldalú felhasználásáról ismert, az ausztrál teafa (Melaleuca alternifolia) leveleiből nyerik. A teafaolaj gyógyító tulajdonságait az őslakosok, Ausztrália bennszülöttjei már ismerték.

Olyan széles spektrumú tevékenység, hogy nem hiányozhat egyetlen gyógyszeres szekrényből vagy kézitáskából sem. A teafaolaj a tiszta esszenciális levendulaolajjal egyike azon kevés illóolajnak, amelyek - ha nincs intolerancia - nagyon kis mennyiségben, közvetlenül és hígítatlanul felhasználható a bőrön (kis mennyiségben sebekre vagy csípésekre piszkolva). A legtöbb más illóolaj csak hígítva használható a bőrön. Ellenkező esetben a teafaolajat is olyan kockázati anyagként értékelik, amelyet nem szabad hígítatlanul használni.

Ezért lakóhelyiségekben történő használatakor is körültekintőnek kell lennie, mivel a sima műanyag felületek unalmassá és csúnyává válhatnak a hígítatlan teafaolaj használatával. A második világháború idején a trópusokon állomásozó csapatoknak egy üveg teafaolaj volt az elsősegély-készletben, mivel antiszeptikusként is használható.

Az ausztrál teafa, amelynek ágaiból származtatja az olajat, Ausztrália északi, mocsaras partvidékein növekszik. Az a fa, amelyen a levelek és hajtások a természet csomós gyógyító erejével nőnek, akár hét méter magasra is megnőhet. Az illóolaj nem különösebben kedves, hanem kámforszerű és fűszeres. Az illat ezért meglehetősen alkalmatlan egy parfüm adalékanyagaként.

Azt, hogy miként fedezték fel a teafa leveleinek gyógyhatásait, még soha nem sikerült teljesen tisztázni vagy bebizonyítani. Egyes legendák szerint teafák álltak egy tó körül, ahol az őslakosok szoktak úszni.

Egy idő után megfigyelték, hogy a levelek lehullottak a fákról a tóba, hogy a tó vize sötét lett, és hogy különféle sebek és panaszok gyógyultak vagy enyhültek, amikor fürdettek ebben a tóban. Összehasonlították a tó vizének színét a teával, ezért egy legenda szerint a teafa kapta a nevét.

Amikor az őslakosok sok ezer évvel ezelőtt felfedezték a teafa gyógyító erejét, gőz desztillációval még nem tudták kivonni az illóolajat a levelekből és hajtásokból. Ezért szárították és égették a leveleket, hogy belélegezhessék a gyógyító gőzöket (beleértve az illóolajokat is), alkoholos tinktúrák segítségével kivonták az összetevőket, és összetört levelekből pépeket készítettek, amelyeket sebekre és rosszul gyógyuló területekre helyeztek.

A teafa leveleinek első laboratóriumi segítséggel végzett desztillációjára az 1920-as évek közepén került sor.

A teafaolaj kivonása

A teafa illóolajat a teafa leveleinek és finom hajtásainak lepárlásával készítik. Körülbelül 100 kilogramm lombozatra és finom hajtásokra van szükség egy liter teafaolaj lepárlásához. A gőz desztillációval előállított aromás és fűszeres teafaolaj világos, átlátszó színű. Legfeljebb 3 órát vesz igénybe a teafa leveleinek és hajtásainak gőz desztillációja. Bár a teafaolaj kinyerésének legkíméletesebb módja a gőz desztilláció, a folyamat nem olcsó.

A hosszú desztillációs idő szükségessége viszonylag magas költségeket eredményez, amelyek azért érdemesek, mert a teafaolaj gyógyító ereje csak akkor lehet intenzív, ha az olajat tiszta és hamisítatlan formában lehet előállítani.

Teafaolaj-összetevők

A teafaolaj, amelyet gőz desztillációval nyernek, a következő összetevőket tartalmazza:

  • Terpineol
  • Terpinene-4-ol
  • Terpinene
  • Pinene
  • Terpinoles
  • Mircén
  • p-cimén
  • Phellandras
  • Limes
  • Cineole
  • 1,8-cineole
  • és egyéb összetevők, amelyeket még nem alaposan kutattak.

A teafaolaj hatása

Eddig a következő hatásokat dokumentálták a teafaolaj használatakor:

  • Az immunreakciók enyhítése a rovarcsípés után
  • a szag elűzi a rovarokat és a szúnyogokat
  • erős antimikrobiális szer
  • antibaktericid
  • gombaellenes (gombaölő)
  • stabilizálja a pszichét
  • enyhíti a félelmeket
  • enyhíti a pszichoszomatikus panaszokat
  • enyhíti a stresszt
  • csökkenti az izzadást
  • elősegíti a sebgyógyulást
  • gyulladásos bőrbetegségek ellen hat
  • gyógyítja az ujjak mikózisait (gombás fertőzések)
  • valamint a körmök és a bőr
  • elűzi a parazitákat (kártevők, például bolhák, kullancsok, atkák, tetvek)
  • a herpesz ellen hat
  • védi és enyhíti a megfázást és az influenzát
  • gátolja az Escherichia coli, az MRSA és a Streptococcus pyogenes baktériumok szaporodását, amelyek ellen a legtöbb antibiotikum ma már tehetetlen
  • antibiotikum és vírusellenes hatása van
  • megöli a herpeszvírusokat (az ajkakon, a nemi szervek területén vagy az övsömörben)
  • enyhíti a torokfájást
  • erősíti az immunrendszert
  • növeli az önbizalmat

A teafaolaj terápiás alkalmazásakor a helyes adag létfontosságú. Sem alul-, sem túladagolás nem lehet, mivel ez akár antibiotikum-rezisztenciához is vezethet. Az önterápia, különösen a kisgyermekek számára, ezért nem tanácsos. Sok orvos és gyermekorvos sikeresen kezeli pácienseit a természet erejével, ezért mindig szívesen ad tippeket és javaslatokat a teafaolaj terápiás alkalmazásának dózisáról.

A teafaolaj felhasználása

A teafaolaj alkalmazási területe nagyon változatos. A kívánt hatás eléréséhez és a tünetek gyógyulásához vagy enyhítéséhez az olaj pontos adagolása kulcsfontosságú. A teafaolajat hagyományosan a következő alkalmazási területeken használják, de új eredmények szerint is:

  • Hajhullás
  • Korpa
  • Lábgomba, körömgomba, hüvelygomba
  • Pattanások, pattanások, bőrgyulladás
  • Rovarcsípés, rovarriasztó
  • pelyhes, viszkető bőr
  • paraziták ellen
  • hogy elkerüljék a stresszes állapotokat
  • fertőtlenítéshez a háztartásban és a mosáshoz
  • az íny vérzése, valamint a száj és a torok gyulladása ellen
  • megfázás és influenzaszerű betegségek ellen, az immunrendszer erősítésére

Figyelmeztetések

A teafaolaj mérgező a macskák számára, mivel az abban található fenolok és terpének enzimhiány miatt nem metabolizálódhatnak a macskaszervezetben. A kutyák és a lovak nem annyira érzékenyek az illóolajra, de tanácsos konzultálni a kezelő állatorvossal, ha illóolajokkal akarunk harcolni a parazitákkal, bolhákkal vagy atkákkal.

Mivel a teafaolaj fontos szerepet játszhat a háztartási higiéniában is, tisztában kell lennie azzal, hogy az érzékeny felületek, például a műanyag mattá válhatnak, ha érintkeznek az illóolajjal.